“A kutyáknak gazdáik vannak, a macskáknak viszont szolgáik”– így tartja az a mondás. ami több millió cicarajongó kedvenc bögréjét is díszíti például. Egy hatalmas, narancsvörös színű kóbor cica, azonnal kinézte magának a London egyik legnépesebb utcáján muzsikáló-kolduló utcazenészt Jamest, mint gazdát, szolgát, sofőrt és ápolót. Tette mindezt úgy, hogy akkoriban James nagyon nem tűnt ideális választásnak: a fiatal férfi aki még nemrég hajléktalanként élt, kapott egy szükséglakást és egy utolsó esélyt az élettől egy drogelvonó programban való részvétel formájában. James a londoni Covent Garden turista negyedébenszámokat, pengetve-énekelve. Nem tűnt mesebeli aranyhalnak, Bob mégsem tágított mellőle…
Már akkor a napnál is világosabbá vált hogy a cica nem éjjeli menedékhelynek, hanem végleges otthonnak szemelte ki a szükséglakást, amikor bemászott az ablakon. Nem volt túl fényes állapotban ő sem: lábán tályog éktelenkedett, valószínűleg egy nagyobb kandúrharcban szerezte a sebesülést. Sérülésének köszönhetően mindjárt el is szállt antibiotikumra az a harminc font, ami a kiválasztott gazdi egy heti jövedelme volt. A cicát ugyanis azonnal állatorvoshoz vitte a zenész, bár a tervei között nem szerepelt a cica befogadása.
Körbe is kérdezte a szomszédokat, hogy nem hiányzik-e valakinek a jogos tulajdona, aztán rá kellett jönnie, hogy a cica gazdátlan, akarom mondani, hajléktalan. Ismerős cipőben jártak tehát. A fiatal férfi megpróbálta kiadni a macsek útját, de nem járt sikerrel. A vörös kandúr a nyomába szegődött, és bármerre ment is nem tágított mellőle, sőt a bejárati ajtó elől sem, ahol minden nap hűségesen várta haza a zenélésből visszatérő Jamest.
Csupán idő kérdése volt, hogy a cica a buszra is felszálljon a fiú után. A sofőrnek eszébe nem jutott elzavarni a kandúrt, aki ma már saját buszbérlettel is rendelkezik! De ne szaladjunk ennyire előre!
A macska tehát úgy döntött, hogy felcsap kalapolni az utcazenész mellé. Míg gazdája a gitárhúrokon játszott addig ő James vállán ülve figyelte a kavargó embertömeget. Az emberek ámultak-bámultak a macskán akit nem hogy zavart volna a jelenlétük, sőt! A cica imádta az embereket és a kamerát, és az emberek és a kamera is viszontimádták őt. Az utcazenész és szuperkülönleges cicája a járókelők videóinak és okostelefonjainak hála egy pillanat alatt felrobbantotta az internetet, és innen már csak egy lépés volt a (világ)sztárság. Amihez kellettek a videók, meg persze az is hogy egy irodalmi ügynök is elsétáljon a figyelemre méltó duó mellett. Végre jókor voltak jó helyen!
James ekkor már tudta, amit addig csak sejtett: ő és cicabarátja most már örökké összetartoznak. A zenész elhatározta hogy soha többet nem nyúl a drogokhoz, hiszen mostantól felelősséggel tartozik egy kis életért. “A cica adott nekem erőt ahhoz, hogy tiszta maradjak, mert a droghasználat önző dolog. A cicának köszönhetően valami egész másra összpontosíthattam.”
Sorsfordító találkozásuk óta történetük már történelem: könyvek sorozatával törtek be a könyvpiacra, és mindegyik kiadás egyből a könyves toplisták élén landolt világszerte. És itt még nem volt vége, mert a két egykori nincstelen Hollywoodot is bevette: film készült róluk, ami szintén kasszasiker lett.
A ma már milliomos James így összegez:” Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki, aki magához vesz egy cicát, hirtelen megmenekül, önsorsrontó életmódjától. Ahhoz, hogy ez így legyen, meg is kell találnod magadban az ehhez szükséges erőt.”
A cica kamatostul visszafizette gazdájának az életmentő antibiotikumra költött harminc fontját, nem csak gazdagságot hozott számára, de önbecsülését is visszaadta és új tartalmat, értelmet adott egy addig kilátástalan életnek.
James és Bob története már magyarul is olvasható, Bob az utcamacska címen, a film pedig megvehető DVD-n vagy megnézhető online! Ne hagyd ki ezt a szívmelengető történetet, nézd meg, vagy olvasd az ünnepek alatt!
Tökéletes választás a fagyos téli estékre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: