Jól olvasod, kedves olvasó, a nevem Marmalade, azaz narancslekvár, de nem az üveges,hanem a vörös házimacska fajtából való voltam.
Bár kis gazdasszonyom szerette az előbbit is pirítós kenyérre kenve,egy nagy csésze Earl Grey teával (ez volt a kedvenc reggelije) a lekvár a nyomomba sem léphetett, minimum utcahosszal vezettem kedveltség terén a gyümölcsös csemege előtt.
Ez nem is csoda, hiszen én egész egyszerűen egy valódi angol lord eleganciájával rendekeztem: puha hamvas rézvörös bundám, nagy, zöld szemem, és hamisítatlan angol eleganciám, kifogástalan úri modorom hamar a meseszép Althorp birtokon lakó gyönyörű és kedves grófkisasszony Diana Spencer legkedvesebb házi-kedvencévé tett.
Az Althorp birtokon ahol szerintem a világ legcsodálatosabb, legpompásabb Tudor stílusban épült kastélya áll, igazán pompás dolgunk volt. Nem kellett egér után rohangászni kérem: kis gazdasszonyom amúgy is nagy állatbarát volt, és mint ilyen szívből gyűlölte a vadászatot, a védtelen állatok úri passziónak álcázott legyilkolását. Szépségénél csak jó szíve,emberséges viselkedése volt a nagyobb.
Lady Diana Spencer állatszeretete is legendás volt, számos más kisállat vette még őt körbe: nyulak, két apró hörcsöge akik a Little Huff és a Little Puff nevekre hallgattak, aztán ott volt a tengerimalac is, akit kiállításokra is elvitt, és aki jó néhány díjat bezsebelt. Én azonban nem irígykedtem malackára.Nem kellett nekem díj és felhajtás mert nagyon rosszul tűrtem a fogságot azaz a ketrecet!
Kinek van kedve napokat rácsok mögött tölteni? Az csak börtöntöltelékeknek való, bennem pedig dúlt a szabadságvágy mint a kandúrcicák zömében.
Sokkal jobban szerettem a végeláthatatlanul hatalmasnak tűnő birtokot bejárni, a konyhából finom falatokat elcsenni, vagy éppen grófkisasszony gazdám ölében nagyokat aludni.Én voltam az ő cica hercege,ráadásul alám még fehér ló sem kellett!
Mindig mellette voltam és akkor is igyekeztem vidámságot csempészni bohókás viselkedésemmel napjaiba amikor nagyon szomorú volt a szülei válása miatt.
Mondogattam is neki gyakran, hogy fel a fejjel Lady Di, majd újból kisüt a nap, előbújik a felhők mögül. Titkon én is osztoztam abban a dédelgetett álmában, hogy nem csak jönnek majd még szebb napok hanem megérkezik azon a bizonyos fehér lovon az ő várva várt ember-hercege is, akibe titkon már régóta szerelmes volt…
És igazam lett! Az én gazdim, az egykori szégyenlős, önbizalomhiányos kislány a világ leggyönyörűbb, leghíresebb menyasszonya lett, akinek hetedhét országra szóló esküvőjét több mint 700 millió ember nézte lélegzet-visszafojtva világszerte a televíziónak nevezett képeket közvetítő, beszélő doboznak köszönhetően.
Bevallom, többször próbáltam én is belebújni ebbe a dobozba, hiszen mi, macskák minden dobozt szeretünk és ki is próbálunk-de soha nem jártam sikerrel. Csak a doboz tetejére sikerült felugranom, és ekkor sajnos összetörtem a tetején álló nagyon régi porcelánvázát is. Gazdasszonyom ekkor szidott meg először és utoljára: büntetésképpen aznap nem kaphattam kedvenc titkos és tiltott csemegémből, a híres angol húsospitéből sem.
Kicsit elkalandoztam a csodadoboz kapcsán…
Lady Diana, aki most már walesi hercegnőként élte az életét, sajnos nem vihetett magával sem a Buckingham, sem a Kensington palotába, hiszen ott nem lettem volna biztonságban felséges anyósa, Erzsébet királynő és Diana férje, Károly herceg számos kutyája miatt.
Így hát továbbra is Althorp maradt az otthonom, ahol a gazdasszonyom gyakran meglátogatott, hiszen édesapja Spencer gróf és második felesége, Raine Spencer itt laktak. Ők is odaadóan viselték gondomat,és nagyon szomorú voltam, amikor az idős gróf már nem tudott felépülni betegségéből.
Tanúja voltam még, hogy megszületett a hercegnő első kisfia, Vilmos herceg a trónörökös,még örülhettem itt a Földön Harry herceg születésének (az ő haja vörös, akár az én bundám)!
Lady Di életének későbbi és fájdalmasan szomorú alakulását azonban már csak a Szivárványhídon túlról szemlélhettem.
A világon nem volt népszerűbb és kedvesebb hercegnő Dianánál-mégis boldogtalan volt, hiszen a királyi hercege velem ellentétben nem bizonyult igazi hercegnek, sokkal inkább hasonlított a mesékből ismert béka-királyfihoz, akit a szépséges hercegnő csókja nem hogy daliává, hanem épp ellenkezőleg ebben az esetben csalfa béka-férjjé változtatott.
A hercegnő azonban járta a maga útját: rengeteget jótékonykodott, felszólalt a rászorulók és az elesettek érdekében.
Hírnevét,népszerűségét mások sorsának jobbítására is használta,szívügye volt a nála kevésbé szerencsések segítése.
A világ legtöbbet fotózott asszonya lett, akinek minden lépését valóságos média-hisztéria kísérte.
Az iránta nem szűnő figyelem és óriási, világméretű érdeklődés tragikus véget ért: mindössze harminchat évesen életét vesztette autó balesetben Párizsban. A baleset körülményei máig tisztázatlanok és a szörnyű eset a 20. század egyik nagy rejtélye marad, melyet még ma is számos összeesküvés elmélet övez.
Engem és a hercegnőt ez már kevéssé érdekel, hiszen átléptünk az öröklétbe, ő a tó mélyén, én pedig egy ősöreg tölgyfa tövében nyugszom közös otthonunkban a varázslatos, mágikus hangulatú Althorpban, ahol annyi boldog évet töltöttünk együtt.
Mindketten újra és véglegesen hazatértünk.
Ha arra jársz, nézz be a káprázatos kastélyba ami ma már nyitva áll bárki előtt, és gondolj rám, Marmalade cicára és szeretett gazdimra Diana hercegnőre.
Végezetül egy kérés innen a Szivárvány hídon túlról ha nem túl nagy! Mivel látom ám, hogy ez a bejegyzés az egyik legolvasottabb: egy még a földön járó cicatársam segítségre szorul: olvassátok és osszátok a Miranda cicáról szóló bejegyzést is!
Thank you for your kind help-azaz köszönöm kedves segítségeteket! Tudom,hogy gazdasszonyom is megosztásra kérne meg benneteket…
Őszinte tisztelettel:
Lord Marmalade
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: