“-Sose búsulj, édes gazdám, ha lesz nekem egy pár csizmám,
Köpenyegem és kalapom,
Boldoggá teszlek én, tudom!”
(Charles Perrault: Csizmás Kandúr)
És ez nem csak a világhírű és méltán népszerű, talán legismertebb cicamesében van így, amelyben a haldokló apa legkisebb, legkedvesebb fiára hagyományozza legféltettebb kincsét, a mesés gazdagságot érő beszélő és az emberek nyelvén értő macskát, az éles eszű, hűséges Csizmás Kandúrt!
Az állattartók világszerte (parancs)szavakat használnak arra, hogy parancsokat hajtassanak végre kedvenceikkel. Vajon van-e értelme emberi nyelven szólni cicánkhoz vagy kutyánkhoz? Megértik-e, amit mondunk? A válasz igen, bizonyos fokig.
Ugyan nem a szó szoros értelmében, hiszen nem beszélik nyelvünket a humán, emberi értelemben, viszont a verbális hangokat képesek összekapcsolni tettekkel, cselekedetekkel,sőt a velük szemben használt hanglejtés sem mindegy, mert ebből is értenek ám!
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a beszédértésben a kutyák minimum utcahosszal, ha ugyan nem fényévekkel nyerik a versenyt a macskákkal szemben-ez azonban nem így van! A cicák is azonnal hegyezik a fülüket és veszik az adást, ha úri kedvük éppen úgy tartja!
Így tanulnak ők
A macskák és a kutyák tényleg megértik a szavak jelentését. Szavaink értelmét az úgynevezett jutalmazásos kondícionálás segítségével tanulják meg. Hívd őket a nevükön, adj nekik valami ínycsiklandó jutalomfalatot és hamarosan megtanulják hogy a nevük elhangzása pozitív dolgot jelent! A tanulás kulcsa itt a hang. A kedvencünk tetteit, cselekedeteit megelőző verbális hang majd az azt követő jutalmazás számukra azt jelenti hogy egy bizonyos reakció egy bizonyos hangra pozitív eredménnyel jár.
Hozzám beszélsz, gazdim?
A Tokiói Egyetem 2013-ban végzett kutatása kimutatta, hogy a macskák, annak ellenére, hogy a látszat és viselkedésük pont az ellenkezőjét sugallja, igenis tudják, hogy a gazdi mikor beszél hozzájuk. Egyes macskagazdik ugyan azt hiszik, hogy szavaik süket fülekre találnak, de ez nem így van! A cicák valóban reagálnak gazdájuk hangjára, még akkor is, ha a gazdi éppen nincs látótávolságukon belül.
Nem az a lényeg, hogy mit mondasz…
Hanem az, hogy hogyan mondod! A cicák és a kutyák valójában nem értik a szó szemantikai tartalmát, csak a hangot hallják és tudják azt, hogy arra a hangra egy bizonyos módon kell reagálni. Az állatok sokkal inkább a hozzájuk beszélő emberből áradó energiára reagálnak, és nem annyira az elhangzott szavakra. Próbáld megdicsérni üvöltve hogy milyen ügyes cica ha az alomba piszkít és hanyatt-homlok fog elrohanni, szidd meg halkan, sőt közben még jutalmazd és azt fogja hinni, dicséretet kap miután leverte a polcról a nagyi hollóházi porcelán csészéjét. Az emberi beszéden alapuló kommunikáció a gazdi és kedvenc között tehát létezik,van értelme,de a lényeg nem a szavakon hanem a hangsúlyon, a tónuson van.
Ugye értjük egymást?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: